„TẾT” (HOLDÚJÉV), A VIETNAMIAK LEGNAGYOBB NEMZETI ÜNNEPE

Thứ sáu - 16/02/2007 11:00

A vietnamiak számára a TẾT, a Holdújév ősidők óta az esztendő legjelentősebb vallási, családi ünnepe, az európai karácsonyi és szilveszteri ünnepkör együtteséhez hasonlítható. A TẾT a tavasz kezdetét jelzi, a holdnaptár szerint Január végére, Február elejére esik, mely az európai naptár február 4-éjéhez legközelebb eső újhold napján van.

A TẾT a szűk családi kör, a kisebb közösségek ünnepe, melynek közeledtével mindenki, bárhová veti is a sors, igyekszik hazatérni a szülőföldjére, a családjához, hogy találkozhasson szüleivel, testvéreivel, rokonaival, barátaival, szeretteivel és felkereshesse ősei sírját.

Éhezhetünk apánk halálának évfordulóján,
de TẾT-kor jól kell laknunk!

A régi közmondás szerint bármennyire szegény is az ember és nélkülözni kénytelen a hétköznapokon, a Holdújév első három napján ne éhezzen, legyen mit tennie a családi oltárra az elhunyt családtagok emlékére.

Ez a felfogás, a vietnami kultúra sajátja, ahogy a következő közmondás is a viselkedési, erkölcsi normát mutat.

Az újév első napja az apai nagyszülőké,
A második napja az anyai nagyszülőké,
A harmadik nap viszont a tanítóké…

Az ünnepi étkezésekhez gyakran meghívják rokonaikat, barátaikat, szomszédjukat vagy az éppen arra járókat is. Ilyen alkalmakkor szinte soha nem hiányozhat az erős rizspálinka, hogy koccintás után minden jót kívánhassanak egymásnak az újév alkalmából. A gyerekeknek „szerencsepénzt” adnak, de egymást is gyakran meglepik különböző ajándékokkal.

Az ünnep egyik jellegzetessége a feldíszített, virágzó őszibarack- vagy mandarinfa a TẾT-fa, a másik a Holdújévet köszöntő millió számra robbanó petárda.

*

A vietnami népszokás szerint a Holdújév ünnepköre, a TẾT (teljes nevén TẾT NGUYÊN ĐÁN) az Óév utolsó hónapjának 23. napján kezdődik.

A legenda szerint e napon TÁO CÔNG (QUAN) szent – aki a telket, a házat és a konyhát őrző szenteket (ÔNG TÁO, ONG LO és ÔNG VUA BẾP) egyesíti magában – sárkánnyá változik és egy ponty hátán az égbe repül, s a legfőbb égi istennek, NGỌC HOÀNG-nak a Mennyek urának beszámol a család egész évi munkájáról. Ezért látni a vietnami házakban ilyenkor két gyönyörű szép pontyot ábrázoló képet a családi oltár mellett. Ekkor a családoknál lakomát készítenek, sütnek, főznek a szent búcsúztatására, finom étel-, pénz- és ruhaadományokat ajánlanak fel, hogy minél jobb hírt vigyen a ház lakóiról. Tiszteletére élő pontyokat engednek a folyók vizébe.

A népi hiedelem szerint 23-án meghal a Világegyetem. A GIAO THỪA-t, vagyis az Óévet és az Újesztendőt elválasztó időszakot, a világok, valamint az Ég és a Föld találkozási időpontjának tekintik, innentől kezd újra éledni a Világegyetem, egészen az újév napjáig, amikor teljesen feltámad. Ez alatt az idő alatt szünetel minden földi munka, kereskedés, az állami hivatalok bezárnak.

TÁO CÔNG szent ez idő alatt távol van és csak a GIAO THỪA után, az Újév beköszöntésekor tér vissza, hogy újra megkezdje a munkáját. A ház udvarán, a szabad ég alatt ideiglenes oltárt készítenek a szent tiszteletére, a legfinomabb étkekkel, gyümölcsökkel, az illatos füstölőt meggyújtva ősi imákat mondanak és ekkor hívja meg a családfő ősei szellemét a ház legvédettebb helyén lévő oltárra helyezett ünnepi vacsora jelképes elfogyasztására. A különleges rituálék, a felszálló füst illata még családiasabbá, meghittebbé teszi az alkalmat, mintha az elhunytak újra jelen lennének a családban. A vietnamiak úgy tartják a halál nem jelenti az élet végét, ekkor kezdődik el a lélek vándorlása és így a hallottaik valahol a túlvilágon is vigyáznak rájuk.

*

Az évek jegyei 12 évente ismétlődnek, most különleges év, az „arany” DISZNÓ éve lesz, mely csak 600 évente következik be.

Manapság a helyzet sokat változott, rövidebb és egyszerűbb lett a TẾT- ünnep, de nemzeti sajátossága és kulturális értéke megmaradt.

Giap Van Chung


 

Những tin mới hơn

 

Những tin cũ hơn